Lógott az eső lába, de végül elkerülte a Főiskola pályáját. A kezdő sorunk nagy része ez alkalommal is hiányzott, ennek ellenére nagyszerűen kezdtük a mérkőzést.
Négy percen belül Vernyik Dávid háromszor is a Gyóni Autópark kapujába jutatta a labdát.
Molnár Ferenc távoli lövése elment a védőink lába között, Bujdosó Zoli sem tudta megfogni, szépített ellenfelünk.
Ismét Vernyik Dávid következett, majd mi is kaptunk egy újabb gólt.
A félidő hajrájában Vernyik Dávid és Nagy Attila növelte négy gólosra előnyünket.
A második félidő elején sokáig érintetlenek maradtak a kapuk, mígnem Vály Nagy Károly a maga 68. évével ezen a mérkőzésen is betalált, majd Nagy György Tamás tett hasonlóan. Már 6 gólosra nőtt az előnyünk, s ez mintha visszavett volna a csapat koncentrációjából.
Három kapott gól jellemezte ezt az időszakot. Olvadt az előny.
Vernyik Dávid megszerezte hatodik gólját is, de ez utolsó percben még jött egy válasz.
Dávid teljesítménye megsüvegelendő.
A három pont megszerzése volt ez alkalommal is a fő cél, ez sikerült, így ismét boldogan mehettünk a büfébe egy kis itókára, s megbeszélni a világ nagy sporteseményeit.
Utóirat kedves kérésre:
Sönperger István kérte, hogy már az előző mérkőzés tudósításából is kimaradt, de ezúttal is igaz: Amíg Ő, illetve Vályi Nagy Károly pályán volt, nem kaptunk gólt.
Szép volt Sönpi, Dede! |