Az utolsó percig bíztunk magunkban.

Ahogy azt már korábban jeleztem a bajnokság legnehezebb szakaszában járunk. Feltehetően a 3 legnehezebb ellenfél ellen játszunk egymás után.

A Fermestert az előző héten legyőztük. Most a HB Senior következett.

Sajnos most sem tudtunk a legjobb összeállításban kiállni, mert munkahelyi és családi elfoglaltság ezt nehezítette.

Kísértetiesen hasonlított a mérkőzés alakulása az egy héttel korábbihoz. Az első félidőben nem voltunk elég koncentráltak, s ellenfelünk ezt kihasználva két gólos előnyre tett szert.

A szünetben megnyugodtunk. A játékkal nem volt baj, a figyelmet kellett megemelni a második játékrészre. Ez sikerült.

Folyamatosan kerültünk fizikai fölénybe, s ez gólokban is megmutatkozott. Fekete Viktor szépített, Besenyei Ferenc egyenlített, Nagy György Tamás pedig a győztes találatot vitte be.

Ez alkalommal is megsüvegelendő a csapat teljesítménye.

A mérkőzés folyamán néhány dolog jutott eszembe. Az első, hogy évről-évre nehezebb lesz abszolválni az ilyen mérkőzéseket. Mi is öregszünk, de nem mindegy, hogy 40-ről 41-re, vagy 50-ről 51-re, vagy éppen 67-ről 68-ra öregszik az ember. Látszik, hogy néhány csapatnál optimálisabb az átlagéletkor. Mi is várjuk, hogy némi fiatalítást tudjunk véghezvinni. Korábbi fiatal játékosaink már közel állnak az öregfiúk korhoz.
A másik, hogy a mérkőzésnek volt egy időszaka, amikor kissé paprikássá vált a hangulat, s a játékvezető is szóbeli célponttá vált. Megérteni megértem azokat, akik egy-egy rossz játékvezetői ítélet miatt szitokáradatot szór annak fejére, de elfogadni nem. Egyrészt a játékvezető is hibázhat. Ha itt a kispályán netán nem hibáznának, akkor talán a VB döntőt is vezethetnék. Másrészt hosszú évek alatt még egyszer sem láttam olyat, hogy ilyen szitkok után a játékvezető számára szimpatikussá válna a szitkozódó csapat, s netán elnézést kérve még az ítéletét is visszavonná. Sokkal sportszerűbb lenne, ha elfogadnánk az ítéleteket, tisztelnénk a játékvezetőt, s az ellenfél játékosait, s akkor mindannyiunk szórakozása komfortosabb lenne.
Erre a mérkőzésre nem ez volt jellemző, csupán néhány percet jellemzett.

Összességében úgy gondolom egy nagyon jó csapat ellen sikerült győzelmet szereznünk azzal a győzelembe vetett hittel, mely csapatunkat jellemezte.

Ahogy azt már korábban jeleztem a bajnokság legnehezebb szakaszában járunk. Feltehetően a 3 legnehezebb ellenfél ellen játszunk egymás után.

A Fermestert az előző héten legyőztük. Most a HB Senior következett.

Sajnos most sem tudtunk a legjobb összeállításban kiállni, mert munkahelyi és családi elfoglaltság ezt nehezítette.

Kísértetiesen hasonlított a mérkőzés alakulása az egy héttel korábbihoz. Az első félidőben nem voltunk elég koncentráltak, s ellenfelünk ezt kihasználva két gólos előnyre tett szert.

A szünetben megnyugodtunk. A játékkal nem volt baj, a figyelmet kellett megemelni a második játékrészre. Ez sikerült.

Folyamatosan kerültünk fizikai fölénybe, s ez gólokban is megmutatkozott. Fekete Viktor szépített, Besenyei Ferenc egyenlített, Nagy György Tamás pedig a győztes találatot vitte be.

Ez alkalommal is megsüvegelendő a csapat teljesítménye.

A mérkőzés folyamán néhány dolog jutott eszembe. Az első, hogy évről-évre nehezebb lesz abszolválni az ilyen mérkőzéseket. Mi is öregszünk, de nem mindegy, hogy 40-ről 41-re, vagy 50-ről 51-re, vagy éppen 67-ről 68-ra öregszik az ember. Látszik, hogy néhány csapatnál optimálisabb az átlagéletkor. Mi is várjuk, hogy némi fiatalítást tudjunk véghezvinni. Korábbi fiatal játékosaink már közel állnak az öregfiúk korhoz.
A másik, hogy a mérkőzésnek volt egy időszaka, amikor kissé paprikássá vált a hangulat, s a játékvezető is szóbeli célponttá vált. Megérteni megértem azokat, akik egy-egy rossz játékvezetői ítélet miatt szitokáradatot szór annak fejére, de elfogadni nem. Egyrészt a játékvezető is hibázhat. Ha itt a kispályán netán nem hibáznának, akkor talán a VB döntőt is vezethetnék. Másrészt hosszú évek alatt még egyszer sem láttam olyat, hogy ilyen szitkok után a játékvezető számára szimpatikussá válna a szitkozódó csapat, s netán elnézést kérve még az ítéletét is visszavonná. Sokkal sportszerűbb lenne, ha elfogadnánk az ítéleteket, tisztelnénk a játékvezetőt, s az ellenfél játékosait, s akkor mindannyiunk szórakozása komfortosabb lenne.
Erre a mérkőzésre nem ez volt jellemző, csupán néhány percet jellemzett.

Összességében úgy gondolom egy nagyon jó csapat ellen sikerült győzelmet szereznünk azzal a győzelembe vetett hittel, mely csapatunkat jellemezte.